Sokan hasonlítják a szexuális vágyat az éhséghez, étkezési szokásokhoz. Persze, mint minden hasonlat, ez sem teljesen analóg, mégis megpróbálkozok most én is ezzel. :)
Mostanában beszélgetések alkalmával egyre többször kerül elő témaként az eltérő szexuális igény, mint probléma, a viszonylag hosszabb kapcsolatban lévő ismerősök között. A mostanában gondolom nem véletlen. A korosztályunk pont abban az élethelyzetben van, mikor már legtöbben megállapodtak, a gyerekek kezdenek cseperedni.
Mivel idáig eljutottunk, valószínűsítem, hogy azért többünknél nem volt ekkora gond az elején, az eltérő igényekből. Mostanra mégis... Hogy lehet ez? Miért alakulhat ez ki ennyi párnál? Van lehetőség tenni ellene?
Nem tudom ismeritek-e a szexrőlszabadon blogot? A házigazda Skarlát Betű, aki még a hűtlenség blogot is vezeti. Ha valaki ezeken a blogokon töltött picit több időt, elég hamar kialakulhatott a feltett kérdésemre az egyértelmű válasz.
Pár év után elmúlik a szerelem, majd ezután egy kis idő múlva a szexuális vágy is. Többségében a férfiak viszont elfogadják ezt a helyzetet, és nekik megfelelő ez a kihűlt szex is, majd a házasság jogán, ezt követelik is rendszeres időszakonként. A nők próbálnak teljesíteni, de az évek múltával egyre kevésbé megy nekik. A végére meg kifejezetten az évi 0 darab szexel lennének kibékülve. Természetesen csak a férjükkel.
Nem akarom vitatni, hogy ez a jelenség létezik. Sőt, biztos vagyok benne, hogy sokkal elterjedtebb, mint azt sokan gondolnák, vagy ez elfogadható lenne (egy nő is sok, akinek így kell szenvedni). Mégis, azt gondolom hogy ezt az esetet tegyük félre. Az a nő, aki ebben van benne, jobb, ha nem is olvassa tovább, mert csak jobban el fog keseredni azon, amit írok. Ugyanis az említett esetben, teljesen felesleges fejtegetés az egész, mert hiába illik az elmélet rájuk is, igazi megoldás mégsincs.
Erre a problémára próbálok egy másik magyarázatot adni, ami ha a pár picit odafigyel, talán nem ennyire végzetes és visszafordíthatatlan.
Tehát, adott a szituáció. Egy pár, akik régebb óta vannak már együtt, és mostanra kialakult az a helyzet, hogy az egyik fél sokkal többet igényli a szexet, mint a másik. Tegyük az is fel, hogy nincs a háttérben semmi megbújó mélyebb probléma. Őszinték egymással. Sőt, szinte luxusként még az is legyen adott, hogy az elején jó volt a szex mindkét félnek.
Egy kis kitérő: Érdekes módon, én többet találkoztam ezzel a női oldalról. Vagyis, hogy a nők kevesellték, de ez valószínűleg egy hamis kép bennem. Ez inkább férfi probléma szokott lenni. Anno, sokat beszélgettem neten, szinte csak nőkkel, innen jöhetett ez a 'tévkép'. Vagy nézzük meg Pirosat is. Ő is azt mondta, hogy volt időszak, mikor kevesellte, pedig igazából nem is élvezte. Kitérő vége.
Sokan tapasztalhattátok már azt, hogy az évek során a szexuális étvágy nagyon hullámzó. Nekem pl. amúgy is van egy olyan tendencia, hogy ha épp mondjuk előző nap volt egy jobb alkalom, akkor biztos, hogy a következő napokban jobban kívánom. Majd, ha még sem jön össze valamiért, akkor úgymond lenyugszom, és simán elvagyok nélküle. Aztán pedig jön az éhezési fázis. Mikor is megint nagyon elkezdem kívánni. Nem mondom, hogy minden alkalommal így van, de azért nagyrészt ez jellemző rám.
Most a fontos az 'éhezési fázis'. Mindenkiben kialakul egy idő után, ha nincs szex. A probléma akkor van, ha ez az állapot relatív sokáig fenn áll. Itt jön a képbe megint a kaja hasonlat. Egy éheztetett ember, lehet jóllakik, miután végre ételhez jutott, sőt még kevesebbel is beéri sokszor, mégis hamarabb éhes lesz. Többször megkívánja, akár csak az íze miatt is az ételt. Talán hasonlat nélkül is logikus. Ha sokáig nem volt szex, akkor egy alkalom ideiglenesen kielégítő, de sokkal hamarabb fogja megint kívánni az ember.
A kevesebb igényű fél, sokszor nem veszi ezt figyelembe, így azt gondolja, hogy egy-egy szeretkezés után visszaállt a rend. Picit pihenhet, leereszthet a szexualitás témával, foglakozhat mással. Viszont így eléri, hogy a másik fél szinte folyamatosan a kiéheztetett fázisba van, ami nagyon nem jó hosszú távon. Azért nem, mert egy esetleges fél-egy évig tartó ilyen időszak után, a nélkülöző fél már maga is elhiszi, hogy neki sokkal több szexre van szüksége a valósnál. Valamilyen szinten, főleg kívülállóként, ha csak az egyik felet ismerjük, még teljesen meg is lehet érteni az álláspontját. Kezdetben úgy érzi, a párja nem kívánja őt. Ezután pedig, hogy de hát házasok, legalább erőltesse meg egy kicsit magát a másik. Még később pedig, hogy a másik fél esetleg frigid/impotens. Talán mindannyian találkoztunk már ezekkel a frusztrációkkal. A szerencsésebbek csak hallomásból.
Természetesen ez tudat alatt megy végbe, nem nagyon szokta az ember ezt így átgondolni. Az tudatosul, hogy Ő (kitalálok egy számot) naponta-kétnaponta szeretné, míg a másik fél hetente-kéthetente. Ez már egy akkora különbség, amit lehetetlen áthidalni. Ha így kezdték volna a kapcsolatba, akkor nem is lennének már együtt.
Mindeközben vizsgáljuk meg a másik felet. Ő ezalatt az időszak alatt, csak azt tapasztalja, hogy folyamatosan erőltetve van a szex számára. Ezért hamarabb belemegy a dologba, azelőtt mielőtt azt igazán megkívánná. Könnyen lehet, hogy egyszer sem kívánta meg úgy isten igazából, az elmúlt egy évben. Mégis csinálja. Ebben az esetben nem csoda, hogy egyre kevésbé kívánja, és egyre később akarja újból. Mint az az ember, akit folyamatosan etetnek. Már épp lassan megéhezne, mikor gyorsan bedob egy fánkot, csak azért, mert látja, hogy a párja már nagyon éhes. Egy ideig működik az alkalmazkodás, de azután már szinte hallani sem akar a kajáról, nem hogy egyen. Ezzel az oldallal is sokat találkozhattatok már. Épp ugyan annyira megérthető. A férfi vagy a nő, aki úgy érzi először, hogy picit vissza kellene venni a szexből. Később, kifejezetten próbálja kerülni azokat a szituációkat, amik a párjában eszébe juttathatja. Végül pedig eljut oda, hogy az összes együttlét csak egy kínszenvedés.
Hamar elérkeztünk ahhoz, hogy a kevésbé aktív fél, a 3 naponta helyett, először csak hetente, később kéthetente megy bele a dologba, akkor is pont azelőtt, hogy úgy igazán tényleg megkívánná.
Ebből már látható is, hogy a kiéheztetési-túltáplálási időszakban az igények annyira eltávolodnak egymástól, sőt olyan sebeket ejtenek a másikon, hogy már nincs megoldás. Megcsalás, válás lesz a vége. Próbálkozhatnak évekig, el lehet költeni vagyonokat párterápiára, csak mégtöbb szenvedés lesz a vége.
Míg, ha valahogy felismerik, hogy ebben a fázisban vannak és valahogy tesznek a megszüntetés ellen, hirtelen máris kiderül, hogy a valós szexuális aktivitásuk annyira közel van egymáshoz, amiből nem is lenne probléma egy ici-pici kompromisszum után.
A megoldás egy teljesen másik téma. Sokan beszélnek róla, sok mindennel próbálkoznak. Kommentekben akár bele is mehetünk, de a poszt nem erről szól. Az első lépés mindig az, hogy felismerjük azt, hogy a szituáció, amibe kerültünk, pontosan miből ered. Aztán, hogy elismerjük, később ebből nagy probléma lehet, ha nem kezeljük. Végül pedig, hogy próbáljunk megoldást találni.
Egy korai felismerés esetén, még a végén kiderül, hogy a megoldás keresést, mind a két fél nagyon fogja szeretni.
