Egy teljesen átlagos házaspár vagyunk, a 30-as éveink közepén, egy gyönyörű gyerkőccel. Tízen éve együtt, jóban, rosszban, ahogy azt mindenki elvárja. Nem gondoljuk azt, hogy óriási problémák lennének a kapcsolatunkkal, viszont egy ideje már mindketten érezzük a zsigereinkben, hogy valami mégis megváltozott.
Úgy tűnik a napi rutin picit felülkerekedett az életünkön. A nagy szexszel kapcsolatos beszélgetések, új dolgok megismerése iránti vágy alább hagyott. Valahogy jöttek fontosabb dolgok. Az alkalmak is ritkultak. Talán így van ez jól, ez a természetes, de most még nem tudunk ebben hinni.
Igazából egyikünk sem az a fajta, aki a saját szexualitásáról túl sokat beszél egymással, barátokkal, ismerősökkel. Lehet itt a probléma? Bezárkózunk magunkba. Mindenkiből csak annyit látunk, amennyit Ő láttatni szeretne. Gyakran gondolunk egyes párokra irigységgel, ha azt véljük tapasztalni, bennük még ott a vágy. Aztán mikor egy-egy esetleges elszólásból, megsejtjük, hogy bizony már hónapok óta nem szeretkeztek, esetleg az egyiküknek titkos viszonya van, sajnáljuk őket, mégis picit megkönnyebbülünk.
Elhatározásra jutottunk, beleugrunk a mély vízbe. Megpróbálunk változtatni a dolgokon, nem csak a mi életünkben, hanem ebbe bevonva ismerőseinket, barátainkat, és titeket olvasókat. Beszéljünk a szexualitásról, vágyakról, magunkról. Ismerjük meg egymást, ilyen oldalról is. Megpróbáljuk magunkat is ösztönözni így, hogy nyíltabbak legyünk egymással, mondjuk ki titkos gondolatainkat. Majd barátainkkal is elkezdünk beszélgetni ilyen témában, és erről is írni nektek. Végre megkérdezzük őket azokról a dolgokról, amikről soha nem mertük.
Kívánunk mindenkinek élvezetes olvasást, és elfogadó hangvételű hozzászólásokat.
