Azt már megírtuk, hogy Piros volt az első személyes ismerős, akinek megmutattuk a blogot. Aztán, akit felkértünk az első intim beszélgetésre. Azt viszont még nem meséltük el, hogy az egész miként zajlott. Számomra kicsit vicces szituáció volt.
Már meg volt írva a beharangozó, de még nem lett élesítve. Mi már tudtuk, hogy Piros lesz az 'áldozat' csak még ő nem volt vele tisztába, ahogy mi sem, miként is fogjuk erre felkérni. Ismerjük már annyira, hogy előre ne tudjuk megjósolni a reakcióját rá. Épp úgy elképzelhető volt a teljes támogatás, mint ahogy a merev elutasítás is.
Úgy adódott egyik nap, hogy hármasba kellett valamerre elmennünk. Akkor már jól el is terveztem a dolgot. Még viszonylag az út elején megmutattam a tervezett posztot. Elolvasta, majd egy pici vita alakult ki egyes elemeiben. Aztán szinte észrevétlenül terelődött el a szó másra. Valahogy nem éreztem, hogy tudnám az egészre visszaterelni a szót, így későbbre halasztottam. Már épp szállt ki a kocsiból, mikor hirtelen bevezetés nélkül a tárgyra tértem. Kb. ilyen nyögvenyelős stílusban.
- Hát... Szóval... Arra gondoltunk, szeretnénk, ha te lennél az első, akivel megcsinálnánk ezt az új rovatot. - Ekkor láttam, már épp megszólalna, így gyorsabb tempóra kapcsoltam, úgy érezve, hogy mentenem kellene a szituációt.
- Tudjuk ez mennyire nehéz feladat. Arra gondoltunk megteremtjük a módját egy igazán intim beszélgetésre. Egyik nap átjössz, miután elaludt a gyerkőc. Kibontunk neked egy üveg bort, hogy picit ellazulhass, aztán belekezdünk. Olyan kérdések lesznek, amikkel nagyjából fokozatosan kell feltárnod a dolgokat.
Már pontosan nem is emlékszem a válaszra, csak arra, hogy valami ilyesmi volt a lényege: Persze, jó ötlet. Aztán már el is viharzott.
Este beszélgettünk Hédivel az egészről, és akkor az eszembe villant valami. Menyire is félreérthetőek lehettünk most. Szegény lány, nemrég tudta meg, hogy szexualitással kapcsolatos blogot kezdtünk el írni. (Már ez is olyan, ami teljesen hihetetlen volt számára. Mint írtuk az elején, ilyesmiről soha nem beszélünk barátoknak) Majd jött ez a felkérés, ebben a fogalmazásban és stílusban. Na tuti azt hiszi, hogy be akarjuk venni harmadiknak.
Hédi, pár nap múlva, mikor találkoztak felhozta a dolgot. A válasz ez volt.
"Pár másodpercre az eszembe jutott nekem is a dolog, hogy azt akarjátok esetleg. Aztán gyorsan elhessegettem azzal, hogy á ők biztos nem olyanok."
Ő, aki ilyen tekintetben még a legjobban ismer minket, is félreértette, és talán csak a naivitásán és az őszinteségén múlt, hogy nem utasított vissza. Valaki akivel majdnem napi kapcsolatban vagyunk.
Talán el kell gondolkodni, hogy a következő embernek, hogy fogjuk ezt az egészet elővezetni. :D:D
Ezek a gondolatok járnak a fejembe, mikor is fel kellene keresnem az egyik volt osztálytársam és barátom, akivel ma már annyira nem szoros a barátságunk. Van olyan év, mikor nem is beszélünk egymással. Mégis őt választottuk, mert régen voltak ám elég meredek elméletei a csajokról és a szexről. Kíváncsi vagyok, mi lett ezekkel a nagy 'eszmékkel'. Bár kevésbé kínos lenne ez az egész...
