Azt gondolom, az emberek nagy többsége elbagatellizálja a flört jelentőségét. Picit erős kezdés, talán elkezdem távolabbról a dolgot.

Azért abból, hogy elkezdtünk blogot vezetni már valamennyire sejthető, hogy én és párom is azon emberek közé tartozunk, akik szabad idejük viszonylag nagy részét (bár minden relatív) az internet előtt töltjük. Fórumozunk, levelezünk, facebook csoportokban beszélgetünk emberekkel, nap mint nap. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy többet vagyunk így kontaktban idegen emberekkel, mint az olyan párok, akik otthon végzik a rutin dolgukat, esetleg tv-t néznek.

Másik oldalról közelítve pedig úgy gondolom, a neten sokkal erősebb a flörtölési kényszer, mint mondjuk egy sima játszótéri találkozásnál. Régebben sokkal kevesebb nő volt fenn neten, így a férfiak rögtön mindenkire rámozdultak, pedig csak annyit tudtak róla egyedül, hogy Nő. Szerencsésebb esetben. :) Ez mára már megváltozott. Legalábbis az arányok, de még mindig elmondható, hogy egy netes csoporton, kvázi ismerősi gárdán, belül is sokkal több a pikáns megjegyzés, félreérthető célzások, vagy privátban a konkrét felkérések.

E két ok miatt főleg a netes flörtölésről lesz most szó, de azért nagyjából lehet érteni a való életre is, mind a veszélyeket, mind a pozitív oldalt.

Mostanában viszonylag sokat került szóba ez a téma az életemben, hol konkrétan, hol pedig érintőlegesen. Ezért is kezdtem el jobban elgondolkodni a dolgon.
Az biztos, hogy az emberek azért mennek bele, és viszonozzák is, mert jól érzéssel tölt el. Erősíti az önbizalmat. Folyamatosan megerősítést nyer, hogy vannak még emberek a világban, akik érdekesnek, szépnek, vonzónak tartanak minket.  Valakik, akikről úgy gondoljuk, ha akarnánk, akkor megkaphatnánk, csak lépni kellene az ügyben. Abba most ne menjünk bele, hogy ez mennyire valós, esetleg teljesen alaptalan.

Aztán ott van még a ‘bagatellizálás’. Úgy gondoljuk, ez csak hülyéskedés, viccelődés. Mindenki csinálja, nem kell ám komolyan venni, nyugodtan belemehetek én is. Picit kikacsintva a való életre, nem hiába incselkedünk olyanokkal szívesebben ott is, akiket elérhetetlenebbnek gondolunk valamennyire. Egy pincérnő, egy házas férfi, akiről tudjuk, hogy hűséges. Így lesz ez is elfogadhatóbb számunkra, mert tudatosan megint csak az működik, hogy úgy se lehetne semmi, ez csak poénkodás, nem árt senkinek.

Aztán képbe jön a párkapcsolat. Nem mondom, hogy végeztem kutatást e téren, de az érzésem az, hogy az emberek nagyobb többsége, főleg saját magával szemben, elnéző a flörttel szemben. A netessel pedig még inkább. Az indokok megint csak a már felsoroltak.
Találkoztam olyannal, aki szerint, nem hogy veszélyeztetné a kapcsolatát, hanem konkrétan ezzel segít felpezsdíteni. Persze, mert Ő, okosan csinálja. Minél többet dicsérik, annál jobban nőnek, gyönyörű nőnek érzi magát, amiből a párja is profitál. Nagyobb kedve van szexelni, főleg ha ezek az idegen férfiak, fel is húzzák, amit a párjával vezet le. Elég könnyű kitalálni mi lett a vége. Egyszer csak jött egy eset, mikor mégsem a párjával vezette le. Persze ez csak egy példa a sok közül, de akkor jöjjön egy kicsit személyesebb.

Én ugyan ezt csináltam régen, mikor nem volt kapcsolatom. Sőt, nagyon sok olyan lány volt, akinek szívesen húztam fel az önbizalmát egy kicsit, még akkor is, ha annyira ezt nem is kaptam vissza. Már nem tudom, hogy mennyire igaz ez, de abban az időben, rengeteg lány használta a netet arra, hogy udvaroltasson magának. Voltak, akik mindezt teljesen nyíltan, leosztva a lapokat, hogy itt bizony nem lesz soha több. Szépen lassan beletanultam ebbe a világba, és meg is szerettem. Ténylegesen jó szórakozás volt. Sok önbizalmat kaptam tőle, talán még többet ki is osztottam. Egyszerűen egy össznépi játéknak tartottam.

Jöttek a komolyabb kapcsolatok, és az első megvilágosodások. Egyrészről, hogy valamilyen szinten függő lettem időközben, és nem csak azért vagyok fenn ennyit, mert épp nincs jobb dolgom, barátnőm. Másrészről, hogy ezek a kacérkodások így is működnek. Sőt, bizonyos közegben, azok, akik tudták, hogy van komolyabb kapcsolatom, és eddig annyira nem mentek bele a játékba, most sokkal kezdeményezőbbek lettek. Átkerültem a ‘kevésbé elérhető’ státuszba. Nem a - most aztán azért is megszerzem magamnak - mentalitásra gondolok, hanem arra, hogy nyugodtan incselkedhet velem, tudja, nem fogok igazán rámozdulni.
Beleestem a csapdába. Az elveim megvoltak, hogy ezt nem kellene, nem lenne szabad, mégis úgy éreztem, hiába csinálom, nem változnak az érzéseim az aktuális lány iránt, akivel együtt vagyok. Ami jó érzés, és naivan azt is gondolod róla, hogy nem ártasz vele senkinek, arról nehéz lemondani. Ekkor megindul a felmentéskeresés. A világ nagy része is elfogadottnak tartja. Lásd Jóbarátok idevonatkozó része. Még egy-egy lebukás is ott lehet a barátnő részéről, hogy Ő is ugyan úgy csinálja.
Így egy rövid visszafogottan eltöltött idő után, szép lassan visszatértem a régi szokásaimhoz. Nem fogtam magam vissza, csak azért, mert kapcsolatban voltam.
Szerencsés vagyok, hogy nekem ténylegesen, soha nem okozott ez problémát a kapcsolatomban, de valószínűleg csak azért, mert nem buktam le, és mert azért itt nem tizenéves kapcsolatokról volt szó.

Hosszú távon biztos vagyok benne, lebukás nélkül is káros a sok kacérkodás. Egyszerűen eltávolít a párodtól. Az évek alatt egyre több kis titkod halmozódik fel, amit nem mesélhetsz el. Egy csinos lány kikezdett veled? Hát ez nem olyan, amit rögtön elmondanál a hozzád legközelebb állónak? Csak pont neki nem szabad. Hallgatsz, nem szólsz semmit, és megint egy hajszálnyival távolabb kerülsz párodtól.

A másik nagy probléma azzal van, hogy az ilyen kacérkodós esetek túl intenzívek. Újak és felpezsdítenek. Pont az ellentettje annak, ami a pároddal van 15 év után. Úgy érzed, az a másik jobban megért, mert sokat helyesel arra, amit mondasz, mindig megdicsér, soha nem kritizál.
Ha ezek az ‘elhajlások’ máshol történnek, nagyon könnyen alakul ki az az érzet, hogy egy-egy buliban milyen jól érzem magam, majd haza kell mennem az unalomba. Pedig nincs is ekkora probléma, csak a kettő közötti érzésben túl nagy a szakadék. Még ha párunk napi szinten el is mondja, mennyire jól nézel ki még mindig, mennyire kíván, Ő akkor is csak a párunk. Egy idegennek ugyan ezen szavai nagyobb hatással vannak ránk.
Nők körében alakul ki sokszor az az érzet ilyenkor, hogy az ő férjük már eltunyult, nem tesz meg értük annyit, nem udvarol már, csak ha szexet akar. Bezzeg a többi srác bármit megtesz neki, pedig tudják, nem is lehet semmi. Nem is tévedhetnének nagyobbat, az esetek nagy részében. :)

Említettem a mostani netes életemet és a régi flörtölőset, de nem beszéltem a mostani flörtölésről. Azért, mert elmúlt. Nem magától, hanem tudatosan. Van, aki ezt már börtönnek fogná fel, nekem szerencsére nincsenek annyira problémáim a szabályokkal. Nem az a fajta vagyok, aki már csak azért sem csinál meg valamit, mert egy másik azt mondta, hogy kell. Megpróbálom felfogni a szabály lényegét, és azonosulni az elvvel. Ha így, még értelmet is találok benne, akkor azért könnyebb betartani. Ebben az esetben is pont erről van szó.
Valamilyen szintem megéreztem én is a már említett veszélyeket, plusz rájöttem mennyire sértő lehet ez a másik félnek. Ezért állítottam fel azt a szabályt, hogy bármennyire is jól esne, nem megyek bele ilyesmibe.

Próbálom kerülni, kihúzni magam az ilyen helyzetekből. Nem kevésszer kapom meg ezért, hogy túl komoly vagyok, engedjem már el magam kicsit. Olvassak a sorok között. Olvasok én, értem is, csak nem akarok rá reagálni. Inkább úgy teszek, mintha nem is lenne ott. :) Sokszor érzem azt, mintha a beszélgető partner egy ponton szinte elvárná, esetleg megpróbálja kikényszeríteni, pedig egyszer sem csináltam vele előtte. Ja, és még mindig a kacérkodásról van csak szó.
Tudom, valamilyen szinten ez túlkompenzálás már, de ki mondja meg, hogy hol az a bizonyos határ? Mi az, ami egyszer belefér, mi az, ami hosszú távon is. Nem tudom a választ, ezért inkább kerülöm a szituációt.

Most, hogy már csak a kitartóak maradtak (valószínűleg csak ismerősök tiszteletből. Sziasztok. Esetleg csak párom: szia Hédi), felteszem a kérdés, vajon lehetséges a flörtölés jó hatását kiaknázni úgy, hogy a káros hatásai ne okozzanak problémát több évtized alatt se?

Talán. El tudok képzelni olyan kapcsolatot, ahol van rá esély.

Az első problémát az eltávolodást ‘könnyű’ kiiktatni. Mesélni kell róla, bele kell valahogy vonni párunkat is. Látszik, hogy azonnal elértünk egy ingoványos talajra. Ugyanis, hogy ilyesmiről tudjon beszélni az ember, nagyon tisztában kell lennie magával, és párjával. Alap dolog, hogy ennek oda-vissza kell működnie. El kell tudni fogadni, hogy egy-egy kokettálás más emberekkel, jó érzés párunknak is. Őt is feltölti, jobb kedvre deríti. Ez még az egyszerűbb eset, viszont éreznünk kell rajta és elfogadnunk, hogy ez csak ennyi, és semmivel sem több. Még azt is el tudom képzelni, ez azért működhet, mert valamilyen szintem büszkeséget is érezhetünk abban az esetben, ha a párunkkal kikezdenek. Sok elmélet szerint nagyon is számít az, hogy mások mennyire találják vonzónak a párunkat. Minél inkább, mi magunk is, annál inkább gondoljuk, hogy jól választottunk.

Ezt egy hosszabb kapcsolatban, aminek megvan a maga dinamikája, jobb és rosszabb periódusai, nagyon nehéz kivitelezni. Egy boldogabb időszakban még megvalósíthatónak is tűnik, egy nehezebben már lehet, csak még mélyebbre süllyed tőle az ember. Pedig, a párunk, aki épp flörtöl, ugyan úgy érzi a rosszabb időszakot, és ezért talán még inkább szüksége van a megerősítésre másoktól.
Azt hiszem, ez egy nagyon hosszas beszélgetés, aztán több évnyi kísérletezés eredménye kell legyen. Meg kell gondolni, hogy mindkét félnek megéri-e. Nem lenne-e egyszerűbb lemondani, az elsőre ártatlannak tűnő incselkedésekről?

Mi Hédivel még nem léptünk rá erre az útra. Igazán nem is beszélgettünk róla így konkrétan soha. Nem is tudom, mennyire vágyna rá, mennyire érzi szükségét. Lehet ez probléma? Ez egy olyan dolog, amit mindenképp át kell beszélni?

Persze, el lehet játszani a gondolattal, de nem tudom van-e értelme. Azt biztos, hogy most kapásból nem tudom, mit mondanék, ha kiderülne, hogy igénye van rá. Vagyis, ha szeretné, és tényleg úgy érzi, hogy nem több annál, amit itt részleteztem már, akkor miért ne csinálhatná. Még az is lehet, hogy a büszkeség faktor is közbejönne. Most, így gondolom. Aztán holnap? Vajon hogy tudná fenntartani bennem az érzetet, bennem, aki alapvetően elég kételkedő típus, hogy ez soha nem lesz több flörtnél? Á, mint írtam, ezek évek és kísérletek tömkelege...

UPDATE:
Kifelejtettem egy másik káros hatást leírni. Aki, nem akarja a hozzászólásokat is elolvasni, annak megteszem ide. :)

Vegyük azt az esetet, mikor az egyik fél aktívan flörtöl, viszont emiatt bűntudata van. Nem volt meg a beszélgetés, nem érzi, nem tudja, hogy a párja erre hogy reagálna, és nem is meri elmondani. Viszont, azt érzi ez rossz, és nem szabadna. Folyamatos a bűntudat. A bűntat pedig alattomos. Idővel pont az ellen fordít, aki kiváltotta. Mindent elkövet az ember, hogy valahogy megszüntesse ezt a folyamatos érzést, és ezt úgy a legkönnyebb, ha a saját párunk ellen fordulunk. Megtaláljuk az okot, amiért a másik nem érdemli meg, hogy bűntudatunk legyen miatta, még ha nincs is igazából ilyen.